2015. április 6.

Attila, Nyikita és a többiek

A Magyar Írók Szövetsége 1963-ban vetette fel, hogy minden év április 11-e legyen „A Költészet Napja”. Az előterjesztést Ilku Pál képviselte az MSZMP Agit-prop. Bizottsága előtt. A kezdeményezők elsősorban a kortárs költészetre akarták ráirányítani a figyelmet és igyekeztek a könyvnapoknál spontánabb, kevésbé központi szervezésű rendezvényt meghonosítani József Attila születésnapján. Egyébként ez Márai Sándor születésnapja is.

Nők lapja, 1964

Az Élet és Irodalom 1964. február 22-i számának címlapján ez szerepel:
Április 11-12 – A Költészet Napja 
Az Írószövetség elnöksége február 18-án megvitatta és jóváhagyta a Költészet Napja előkészítő bizottságának program-javaslatát.A javaslat szerint április 11-ét – József Attila születése napját – A Költészet Napjává avatják. Ez a nap minden évben az élő magyar költők alkotásainak ünnepi népszerűsítését szolgálja.Az idei ünnepségek programja a következő:A megnyitó est április 10-én lesz az Egyetemi Színpadon. Műsorát a televízió is közvetíti. Április 11-ére költő–olvasó találkozókat terveznek. A bizottság – a könyvhetek tapasztalatai alapján – azt javasolja, hogy a találkozók helyi kezdeményezői maguk keressék a személyes kapcsolatot a költőkkel. A könyvtárak kiállításokat és klubesteket, a műkedvelő irodalmi színpadok pedig – a Népművelési Intézet műsorterve alapján – költői esteket rendeznek. Az általános iskolák VII–VIII. osztályaiban és a középiskolákban a tavaszi szünet utáni első irodalomórákat szentelik A Költészet Napjának, s a szavalóversenyek döntőit is ebben az időben rendezik meg. A középiskolákban pályázatot hirdetnek élő magyar költők munkásságát értékelő dolgozatokra. A könyvkiadás az 1963-as év legszebb verseiből összeállított antológiával készül A Költészet Napjára; ez lesz a Versbarátok Köre tagjainak első ajándék-kötete. A könyvterjesztés minden költő–olvasó találkozóra könyvárusokat küld; a boltok kirakatait verskötetekkel és a költők arcképével díszíti, s felhasználja az alkalmat a verses hanglemezek népszerűsítésére is. Az A könyv című folyóirat márciusi száma és a Tájékoztató különszáma is a költészet népszerűsítését szolgálja majd.A Költészet Napja záró ünnepségét április 12-én rendezik meg Szolnokon.

Somlyó György Párizsban - forrás: pim.hu
Az Élet és Irodalom 1964. április 11-i számának címlapján Somlyó György: "A líra nem hal meg" című cikkében köszöntötte a kezdeményezést:
„(…) a költészet – hadd kockáztassuk meg a századok során mindig újra megkísérelt, s mindig egyformán elégtelennek bizonyult definíciók végösszegeként ezúttal ezt – a költészet nem más, mint legteljesebb önmagunk.A még tovább: magunknak az a része, amelyben egymással leginkább egyek vagyunk, amellyel mintegy túllépünk önmagunkon. A legegyetemesebb részünk.  Az amely a mindenséggel méri magát. (…)S a költő maga? Gyakran láttak benne szentet, még többször látta magamagát átkozottnak. Mindenesetre mindig kivételes tüneménynek tekintették, s maga is kivételesnek tekintette magát. (…) Nem ismerünk olyan korszakot az emberiség életében, amely a költészet valamilyen fajtája nélkül el tudott volna lenni.Nem tud a mi korunk se. Ez az olyan sokszor „prózai”-nak csúfolt kor, melyet, a technika mindent elsöprő fejlődésével egybeeső kezdetén, hol fölényesen, hol fájdalmasan, sokan szerettek a líra halála korának tekinteni.(…) A költészet látszatra a leginkább nemzeti jellegű emberi tevékenység? mert legeredendőbb kifejezése az embernek, leginkább van eszközéhez is kötve: minden idegszálával egy nyelv élő szervezetéhez. (…) S bár a legnemzetibb, a legerősebb híddá tud lenni a nemzetek között. (…) A költészet, bár a világ minden nyelvén külön szól, minden nyelven mégis az emberiség anyanyelvét beszéli. Használjuk ezt az anyanyelvet arra, amire a legősibb időktől kezdve szolgál, amire létrejött: egymás megértésre a nagy és kis dolgokban, közös dolgaink rendezésére.Nem, a líra nem hal meg. (…) A líra nem hal meg. Annyi minden más mellett bizonyság rá az is, hogy egyre több helyen – s kivált a szocialista országokban – a naptárban is elfoglalta helyét, mint hajdan a szentek. Intézménnyé lett és ünneppé. Mától fogva a mi intézményünkké és ünnepünkké is.A Muzsa kint áll előttünk az utcán. Engedjük be a házunkba. És ne csak ezen a napon. Az év mindegyik napján."

1964. áprilisában mégsem az első Költészet Napja tartotta lázban az embereket. Az április 11-i lapok címoldalán ez állt:
"Elutazott Budapestről a szovjet párt- és kormányküldöttség. A főváros népe baráti szeretettel búcsúzott el N. Sz. Hruscsovtól."
forrás: mnl.gov.hu

Zelk Zoltán hat évvel később ezt írta "A költészet hétköznapjai" című cikkében (Élet és Irodalom, 1970. május 16., részlet):
"Mögöttünk a nemzetközi költőtalálkozó, annak sarkában a költészet napja, s már lépünk is a könyvnap küszöbére. Ünneprontás, ha azt mondom, hogy alig várom már a költészet hétköznapjait? Nem hiszem, hogy az volna, hiszen tudjuk, a legragyogóbb ügy is megfakul, színét veszti a gyakori és erős megvilágításban. Oltsuk ki hát egy időre a reflektorokat, s aki versolvasó ember, lapozzon kedves költői verseire a villanykörte hétköznapi fényénél."
Zelk Zoltán - forrás: pim.hu
források:
Élet és Irodalom, 1964., 1970.
Népszabadság, 1964.
Népszava, 1964.